Lesznek ott dallamok, amiket te is dúdoltál már… ha nem hangosan, hát legalább fejben, vagy egy pohárka után. Öreg slágerek, makacs klasszikusok, olyan számok, amik nem hajlandók nyugdíjba menni — velem együtt.

Közben a pezsgő szépen dolgozik majd a poharakban, a koktélok komótosan születnek, mint egy jó gondolat, és a beszélgetések is felveszik azt a tempót, amit már nem kell siettetni. Mert minek is.

A múltkor megtelt a ház — ami vagy azt jelenti, hogy jó voltam, vagy hogy elfogyott a többi program. Ezt most sem kockáztatnám: ha jönni szeretnél, ne várj az utolsó pillanatig. Az ember a jó helyeket időben lefoglalja — meg a jó emlékeket is.

Én ott leszek. A zongora is. A többit majd meglátjuk.